Három fő módszer létezik:
1. Kémiai módszer
Egyszerűen fogalmazva, ez azt jelenti, hogy vegyi anyagokat adunk a szennyvízhez, hogy a benne lévő szennyeződés reakcióba léphessen és könnyen eltávolíthatóvá váljon.
Koagulációs módszer：TA koagulációs módszer működési elve az, hogy kémiai anyagokat adnak a vízhez, aminek következtében a kis szuszpendált részecskék aggregálódnak és nagyobb pelyheket képeznek, majd a gravitáció hatására leülepednek. Ez a módszer hatékonyan eltávolítja a színt, a baktériumokat és bizonyos szerves anyagokat a vízből. A vízben teljesen oldott anyagokra gyakorolt hatékony hatása azonban korlátozott, és a kezelési hatást könnyen befolyásolják a víz hőmérsékletének és pH-értékének ingadozásai.
Oxidációs módszer:Uoxidálószereket (például klórt, ózont) használ a mérgező anyagok ártalmatlanná bontására. Az ózonnak jó hatásai vannak, és nem okoz másodlagos szennyezést, de a költsége magas; A klórt gyakran használják, és alkalmas fenolt és cianidot tartalmazó szennyvíz kezelésére; A levegő oxidációs hatása kissé gyenge, és általában olyan szennyvízben használják, ahol a szennyező anyagok könnyen oxidálódnak.
Elektrokémiai módszer: Elektromos áramot alkalmaznak, hogy a szennyező anyagok reakcióba lépjenek az elektróda felületén az eltávolítás érdekében, és néha nátrium-kloridot adnak hozzá a hatás fokozása érdekében. Ennek a módszernek jó a feldolgozási hatása, de a hátrányai is nyilvánvalóak: egyrészt sok áramot fogyaszt, és magasak az üzemeltetési költségei; másrészt a folyamat során mellékreakciók is felléphetnek, ami másodlagos szennyezéshez vezethet.
2. Fizikai módszer
A szilárd szennyeződéseket fizikai módszerekkel válasszuk szét a vízből.
A szűrési módszer mikropórusos szűrőközeget (például mikroporózus szűrőket) használ a vízben szuszpendált szilárd anyagok felfogására.
Az ülepítési szabály az, hogy a gravitáció segítségével a szennyvízben lévő nehezebb szuszpendált részecskék természetes módon leülepedjenek a víz aljára.
A levegős flotációs módszer nagyszámú apró buborékot juttat a vízbe, amelyek a szennyeződés-részecskékhez tapadnak, és egy úszó testet alkotnak, amelynek összsűrűsége kisebb, mint a vízé. Ezután a felhajtóerő révén a víz felszínére emelkedik, és kaparóberendezéssel eltávolítják.
Ezek a módszerek egyszerűek és könnyen kezelhetők, de nem tudják eltávolítani a vízben oldott szennyező anyagokat, és alkalmazásukban is vannak korlátok.
3. Fotokatalitikus oxidációs technológia
Ultraibolya fény és oxidálószerek (például hidrogén-peroxid) alkalmazásával a nehezen lebomló szennyező anyagok (például a poliklórozott bifenilek) teljesen megsemmisíthetők.
Létezik egy „fotokatalitikus Fenton” nevű módszer, amely gyorsan képes nagy mennyiségű hatóanyagot előállítani és hatékonyan lebontani a szerves anyagokat fény és vasionok együttes hatására.
Egy másik módszer a fényérzékeny félvezető anyagok (például titán-dioxid) hozzáadása, amelyek fénybesugárzás hatására erősen oxidáló szabad gyököket hoznak létre, és a szennyező anyagokat teljesen ártalmatlan anyagokká, például szén-dioxiddá és vízzé bontják le. Ez a módszer nagy potenciállal rendelkezik a makacs szennyező anyagok kezelésében.
Közzététel ideje: 2025. november 11.
