A fémbevonat egy olyan eljárás, amelynek során fémréteget helyeznek fel egy másik anyag felületére. Ez különféle célokra történik, beleértve a megjelenés javítását, a korrózióállóság fokozását, a kopásállóság biztosítását és a jobb vezetőképesség biztosítását. Számos különböző típusú fémbevonat létezik, mindegyiknek megvan a maga egyedi alkalmazása és előnyei. Íme néhány a leggyakoribb típusok közül:
Galvanizálás: A galvanizálás a legszélesebb körben használt fémbevonási technika. Ez magában foglalja a bevonandó tárgy (a szubsztrátum) bemerítését a bevonóanyag fémionjait tartalmazó oldatba. Az oldaton egyenáramot vezetnek át, aminek hatására a fémionok a hordozó felületéhez tapadnak, így egységes és tapadó fémbevonatot képeznek. A galvanizálást különféle iparágakban használják, beleértve az autógyártást, az elektronikát és az ékszereket, dekorációs és funkcionális célokra.
Elektromos bevonat: A galvanizálással ellentétben az elektromos bevonat nem igényel külső elektromos áramot. Ehelyett egy redukálószer és egy oldatban lévő fémionok közötti kémiai reakció lerakja a fémet a hordozóra. Az elektromotor nélküli bevonat összetett formák és nem vezető felületek bevonására való képességéről ismert. Általában nyomtatott áramköri lapok (NYÁK) gyártásánál és olyan iparágakban használják, ahol pontos vastagságszabályozásra van szükség.
Bemerítő bevonat: A bemerítő bevonat egy egyszerű módszer, amely magában foglalja a szubsztrátum fémsót tartalmazó oldatba való merítését. Az oldatban lévő fémionok a hordozó felületéhez tapadnak, vékony réteget képezve a kívánt fémből. Ezt az eljárást gyakran használják kis léptékű alkalmazásokhoz és más bevonási eljárások előkezelési lépéseként.
Vákuumos leválasztás (PVD és CVD): A fizikai gőzfázisú leválasztás (PVD) és a kémiai gőzleválasztás (CVD) olyan technikák, amelyek vékony fémfilmek vákuumkörnyezetben történő felhordására szolgálnak a szubsztrátumokra. A PVD magában foglalja a fém elpárologtatását egy vákuumkamrában, majd a hordozó felületére történő lerakódását. A CVD ezzel szemben kémiai reakciókat használ fémbevonat létrehozására. Ezeket a módszereket a félvezetőiparban, az optikában és a dekoratív bevonatoknál alkalmazzák.
Eloxálás: Az eloxálás egy speciális típusú elektrokémiai bevonat, amelyet főleg alumíniumon és ötvözetein használnak. Ez magában foglalja egy szabályozott oxidréteg létrehozását a fém felületén. Az eloxálás jobb korrózióállóságot, fokozott kopásállóságot biztosít, és dekorációs célokra használható.
Galvanizálás: A galvanizálás magában foglalja a vas vagy acél bevonását cinkréteggel a korrózió elleni védelem érdekében. A legelterjedtebb módszer a tűzihorganyzás, ahol az aljzatot olvadt cinkbe merítik. A galvanizálást széles körben használják az építőiparban és az autóiparban.
Ónozás: Az ónozás a korrózió elleni védelemre, a forraszthatóság javítására és a fényes, fényes megjelenés biztosítására szolgál. Általában az élelmiszer-csomagolóiparban (konzervdobozok) és az elektronikában használják.
Aranyozás: Az aranyozás kiváló korrózióállóságot, elektromos vezetőképességet és esztétikai megjelenést biztosít. Gyakran használják az elektronikai iparban, különösen csatlakozókhoz és érintkezőkhöz.
Krómozás: A krómozás dekoratív és korrózióálló tulajdonságairól ismert. Általában az autóiparban és a fürdőszobai szerelvényiparban használják.
A fémbevonat minden típusának megvannak a maga előnyei és sajátos alkalmazásai, így a különböző iparágakban kulcsfontosságú folyamatokká válnak. A bevonási módszer megválasztása a késztermék kívánt tulajdonságaitól és a felhasznált anyagoktól függ.
Feladás időpontja: 2023.07.07
