A fémbevonatolás egy olyan eljárás, amelynek során egy fémréteget visznek fel egy másik anyag felületére. Ennek célja különféle, többek között a megjelenés javítása, a korrózióállóság fokozása, a kopásállóság biztosítása és a jobb vezetőképesség lehetővé tétele. A fémbevonatolásnak számos különböző technikája létezik, mindegyiknek megvannak a maga egyedi alkalmazásai és előnyei. Íme néhány a leggyakoribb típusok közül:
Galvanizálás: A galvanizálás a legszélesebb körben használt fémbevonati technika. A galvanizálás során a galvanizálandó tárgyat (az aljzatot) a bevonóanyag fémionjait tartalmazó oldatba merítik. Az oldaton egyenáramot vezetnek át, aminek következtében a fémionok a hordozó felületéhez tapadnak, egyenletes és tapadó fémbevonatot képezve. A galvanizálást számos iparágban alkalmazzák, beleértve az autóipart, az elektronikát és az ékszeripart, dekorációs és funkcionális célokra.
Elektromos bevonatolás: A galvanizálással ellentétben az elektrolitikus bevonatolás nem igényel külső elektromos áramot. Ehelyett egy redukálószer és egy oldatban lévő fémionok közötti kémiai reakció rakja le a fémet az aljzatra. Az elektrolitikus bevonatolás arról ismert, hogy képes komplex formákat és nem vezetőképes felületeket bevonni. Általában nyomtatott áramköri lapok (NYÁK-ok) gyártásában és olyan iparágakban használják, ahol pontos vastagságszabályozás szükséges.
Merülő galvanizálás: A merítő galvanizálás egy egyszerű módszer, amely során a hordozót fémsót tartalmazó oldatba merítik. Az oldatban lévő fémionok a hordozó felületéhez tapadnak, és a kívánt fém vékony rétegét képezik. Ezt az eljárást gyakran használják kisméretű alkalmazásokhoz és más galvanizálási folyamatok előkezelési lépéseként.
Vákuumleválasztás (PVD és CVD): A fizikai gőzfázisú leválasztás (PVD) és a kémiai gőzfázisú leválasztás (CVD) olyan technikák, amelyekkel vékony fémrétegeket lehet felvinni hordozókra vákuumkörnyezetben. A PVD magában foglalja a fém elpárologtatását vákuumkamrában, majd a hordozó felületére történő leválasztását. A CVD ezzel szemben kémiai reakciókat használ fémbevonat létrehozásához. Ezeket a módszereket a félvezetőiparban, az optikában és a dekoratív bevonatokban alkalmazzák.
Eloxálás: Az eloxálás egy speciális elektrokémiai bevonat, amelyet főként alumíniumon és ötvözetein alkalmaznak. Ez egy szabályozott oxidréteg létrehozását jelenti a fém felületén. Az eloxálás jobb korrózióállóságot és fokozott kopásállóságot biztosít, és dekorációs célokra is használható.
Horganyzás: A horganyzás során vasat vagy acélt vonnak be cinkréteggel a korrózió elleni védelem érdekében. A leggyakoribb módszer a tűzihorganyzás, ahol az aljzatot olvadt cinkbe merítik. A horganyzást széles körben alkalmazzák az építőiparban és az autóiparban.
Ónozás: Az ónozást a korrózió elleni védelemre, a forraszthatóság javítására és a fényes, csillogó megjelenés biztosítására használják. Általában az élelmiszer-csomagolóiparban (konzervdobozok) és az elektronikában használják.
Aranyozás: Az aranyozás kiváló korrózióállóságot, elektromos vezetőképességet és esztétikai megjelenést biztosít. Gyakran használják az elektronikai iparban, különösen csatlakozókhoz és érintkezőkhöz.
Krómozás: A krómozás dekoratív és korrózióálló tulajdonságairól ismert. Gyakran használják az autóiparban és a fürdőszobai szerelvények gyártásában.
Minden fémbevonat-típusnak megvannak a maga előnyei és specifikus alkalmazásai, így ezek kulcsfontosságú folyamatok a különböző iparágakban. A bevonási módszer megválasztása a késztermék kívánt tulajdonságaitól és a felhasznált anyagoktól függ.
Közzététel ideje: 2023. szeptember 7.
