A fémbevonat egy olyan eljárás, amelynek során fémréteget helyeznek fel egy másik anyag felületére.Ez különféle célokra történik, beleértve a megjelenés javítását, a korrózióállóság fokozását, a kopásállóság biztosítását és a jobb vezetőképesség biztosítását.Számos különböző típusú fémbevonat létezik, mindegyiknek megvan a maga egyedi alkalmazása és előnyei.Íme néhány a leggyakoribb típusok közül:
Galvanizálás: A galvanizálás a legszélesebb körben használt fémbevonási technika.Ez magában foglalja a bevonandó tárgy (a szubsztrátum) bemerítését a bevonóanyag fémionjait tartalmazó oldatba.Az oldaton egyenáramot vezetnek át, aminek hatására a fémionok a hordozó felületéhez tapadnak, így egységes és tapadó fémbevonatot képeznek.A galvanizálást különféle iparágakban, köztük az autóiparban, az elektronikában és az ékszeriparban használják dekorációs és funkcionális célokra.
Elektromos bevonat: A galvanizálással ellentétben az elektromos bevonat nem igényel külső elektromos áramot.Ehelyett egy redukálószer és egy oldatban lévő fémionok közötti kémiai reakció lerakja a fémet a hordozóra.Az elektromentes bevonat összetett formák és nem vezető felületek bevonására való képességéről ismert.Általában nyomtatott áramköri lapok (NYÁK) gyártásánál és olyan iparágakban használják, ahol pontos vastagságszabályozásra van szükség.
Bemerítő bevonat: A bemerítő bevonat egy egyszerű módszer, amely magában foglalja a szubsztrátum fémsót tartalmazó oldatba való merítését.Az oldatban lévő fémionok a hordozó felületéhez tapadnak, vékony réteget képezve a kívánt fémből.Ezt az eljárást gyakran használják kis léptékű alkalmazásokhoz és más bevonási eljárások előkezelési lépéseként.
Vákuumos leválasztás (PVD és CVD): A fizikai gőzfázisú leválasztás (PVD) és a kémiai gőzleválasztás (CVD) olyan technikák, amelyek vékony fémfilmek vákuumkörnyezetben történő felhordására szolgálnak a szubsztrátumokra.A PVD magában foglalja a fém elpárologtatását egy vákuumkamrában, majd a hordozó felületére történő lerakódását.A CVD ezzel szemben kémiai reakciókat használ fémbevonat létrehozására.Ezeket a módszereket a félvezetőiparban, az optikában és a dekoratív bevonatoknál alkalmazzák.
Eloxálás: Az eloxálás egy speciális típusú elektrokémiai bevonat, amelyet főleg alumíniumon és ötvözetein használnak.Ez magában foglalja egy szabályozott oxidréteg létrehozását a fém felületén.Az eloxálás jobb korrózióállóságot, fokozott kopásállóságot biztosít, és dekorációs célokra használható.
Galvanizálás: A galvanizálás magában foglalja a vas vagy acél bevonását cinkréteggel a korrózió elleni védelem érdekében.A legelterjedtebb módszer a tűzihorganyzás, ahol az aljzatot olvadt cinkbe merítik.A galvanizálást széles körben használják az építőiparban és az autóiparban.
Ónozás: Az ónozás a korrózió elleni védelemre, a forraszthatóság javítására és a fényes, fényes megjelenés biztosítására szolgál.Általában az élelmiszer-csomagolóiparban (konzervdobozok) és az elektronikában használják.
Aranyozás: Az aranyozás kiváló korrózióállóságot, elektromos vezetőképességet és esztétikai megjelenést biztosít.Gyakran használják az elektronikai iparban, különösen csatlakozókhoz és érintkezőkhöz.
Krómozás: A krómozás dekoratív és korrózióálló tulajdonságairól ismert.Általában az autóiparban és a fürdőszobai szerelvényiparban használják.
A fémbevonat minden típusának megvannak a maga előnyei és sajátos alkalmazásai, így a különböző iparágakban kulcsfontosságú folyamatokká válnak.A bevonási módszer megválasztása a késztermék kívánt tulajdonságaitól és a felhasznált anyagoktól függ.
Feladás időpontja: 2023.07.07
